Szabó Lőrinc: Különbéke

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álamok tékozló
más fiai,  
azt hittem, lehet a világon 
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit  
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken  
az undorom,

egyre jobban bírom az évek  
förtelmeit,
és az idő és a közöny már 
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom életem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom milyen rútúl becsapják  
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,  
csak a halál, -

s mert mindez mégcsak nemis aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:

úgy nézzem elszát nyugalommal,  
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,  
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmessen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,  
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.

Levél a távolból...

Egy hónapja már, 
Hogy egy hűvös alkonyon 
Egy levelet olvasván 
Könnycsepp futott arcomon. 

Egy levél, mely lassan, 
Változtatta életem. 
Mely olvasása közben, 
Rájöttem, hogy létezem. 

Egy levél, mi arról szól, 
Hogy mindig is szerettél. 
De csak mint barátot, 
És könnyen elfelednél.

Egy levél, mi nekem szól, 
Nekem, és nem másnak. 
Ahogyan olvasom, 
Csak egy kislányt látnak. 

Egy levél, mely nem innen, 
Hanem távolról érkezett. 
Egy író ki az életben, 
Csak egyszer vétkezett.

(Penyák Emese)

NeKeM NaGyoN TeCceTőS iDéZeTeK

„Minden könnycsepp ő érte születik, s miután arcomon lefolyik meghal, mint a szívemben a remény, mert ő soha nem lehet az enyém!”

„Itt ülök egyedül, földön kuporodva várom, hogy valaki vállam simogassa várom őt, ki nem jön el soha.”

„Ellenség, jóbarát, Végeztem veletek; Senkit nem gyűlölök, Senkit nem szeretek.”    

Petőfi Sándor

„Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig mosolyog, még akkor is, ha összetört a szíve...˝

„Játszom most én is, amit játszottál.Nem kelleszakkor sem, ha változnál.˝

„Az embernek nincs mindenhez tehetsége .. nekem ÉLNI nincs.......˝

„Nem az a fontos, hogy nézünk ki, hanem hogy hol a helyünk a legjobb barátunk életében. A barátok azért választják egymást, mert éppen akkor éppen olyan emberre van szükségük.˝

„Nagyon kevés öröm és élvezet van a világon, és az sem tart sokáig. Csak a szenvedés és a fájdalom örök.˝

„Tudod kedves, ha rám nézel 
fénytelen szomorú szemmel, 
úgy vagyok én is egyedül 
minden kérdésemmel.˝

Kormorán

„Ha nevet, sokkal többet meg lehet tudni egy emberről, mint ha sír.˝

„Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés.˝

„Nézem ahogy, összedöl körülöttem minden és érzem felépíteni számomra már lehetetlen.˝

„Az asszonyra nézett, aki csak gubbasztott, mint a meglőtt, haldokló madár - madár, melynek vergődő szívéből elszáll az élet, megtört tekintete a te arcodra mered, aki testébe küldted a golyót, s bágyadt, szelíd, elhomályosodó pillantása búcsút vesz mindattól, ami szép a földön, a naptól, a levegőtől és a párjától.˝

Anonim MC: Ha már...

Véget ért a jó, itt kezdődik a vész (vész)
itt nem használ a szó, itt nem használ az ész (ész)
itt jobb ha tovább mész, itt jobb ha le nem állsz (állsz)
Mondjad mire vársz? itt az van amit látsz (látsz)
Itt közeleg a vég, mindig szürke lesz az ég (ég)
azt elfelejted rég, hogy az élet mennyit ért (ért)
azt mondjátok hogy még? hát ennyi nem elég?
csak tessék csak tessék, soha el ne felejtsék!

ref2x:
Ne hidd soha, hogy így marad örökre
Gondolj a jobbra, gondolj a szebbre
Ha már barát, nem ellenség csal tőrbe
akkor ne nézz, ne nézz többet a szemébe
Ha már a srác az utolsót belőtte
úgy minden más, úgy minden más onnan nézve
Ha már a gaz a sírodat be nőtte
Akkor már mindegy, akkor már vége

Lakótelepek elmebetegek
nyomornegyedek árva gyerekek tiltott terepek 
gyilkos szereket kapnak eleget
mások csak egy szelet kenyeret kérnek (kérnek)
én nem arra kérlek téged hogy megértsed amit érzek
én tényleg csak arra, hogy gondolkodj el rajta
Hogy a francba lehet a city ekkora nagy szarba?
A szenny, a szmog engem üdít mint a Pepsi
Hát tudjátok mit? Engem leszophat a Demszky
Budapesti senki vagyok, de nekem tetszik ez a dolog
Hogy több legyek, hogy jobb legyek, én ezért nem harcolok
Amikor vérbe fagyott hajléktalanok ellepik az utat
A horogkereszt a templom falán jaj de szépen mutat
Ez nem a nyugat nem kelet ez nem észak nem is a dél
Nincsen nyár, nincsen ősz nincsen tavasz nincsen tél
Engem nem érdekelnek a kötelek, a nyakam körül
Engem Nem érdekel, ha támadtok a hátam mögül
Én nem vagyok nagy bölcs, de tudok mit mesélni
Mióta indul a Balkán ember a talpán az aki túléli
Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszek
De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved
Homo sapiens, az embereknek bölcse 
Lehet hogy megártott neked az édenkert gyümölcse
Mindenki üvöltse mindenki kiáltsa
Ha már téged visznek a koporsóba, minden hiába!

ref2x:
Ne hidd soha, hogy így marad örökre
Gondolj a jobbra, gondolj a szebbre
Ha már barát, nem ellenség csal tőrbe
akkor ne nézz, ne nézz többet a szemébe
Ha már a srác az utolsót belőtte
úgy minden más, úgy minden más onnan nézve
Ha már a gaz a sírodat be nőtte
Akkor már mindegy, akkor már vége

Soha soha soha nem érzek együtt veletek
Könnyes lehet a szemetek de nem érdekel a lelketek
akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek
Ha síró gyereket látok én a szemébe nevetek
Soha Ne felejtsd el: Pestnek nyernie kell
Soha ne feleselj, hogyha nem hiszed el
Mert a lakótelep elmondja nem a legfontosabb gondja
Hogy ki volt és ki maradt meg a Kárpátok James Bondja
Szólhatna már valaki persze senkinek sincs mersze
Sírással telik el minden egyes perce 
Abbahagyod a gondolatod fennakadsz a szónok szaván
Feladtál valaha valamit bár azt nem is akartad igazán
Kéne már valami valami frenetikus
Hogy ne egy politikus döntse el hogy előre juss
Tenni kéne valamit a semmittevés korában
Nem vagyok már kisgyerek, de hiszek még a csodákban

ref4x:
Ne hidd soha, hogy így marad örökre
Gondolj a jobbra, gondolj a szebbre
Ha már barát, nem ellenség csal tőrbe
akkor ne nézz, ne nézz többet a szemébe
Ha már a srác az utolsót belőtte
úgy minden más, úgy minden más onnan nézve
Ha már a gaz a sírodat be nőtte
Akkor már mindegy, akkor vége

HIM: Vampire Heart

You can't escape the wrath of my heart
Beating to your funeral song (You're so alone)
All faith is lost for hell regained
In the dust in the hands of shame (Just be brave)

Let me breathe you this song of my heart before
I lead you along this path in the dark
Where I belong 'till I feel your warmth

Hold me
Like you held on to life
When all fears came alive and entombed me
Love me
Like you love the sun
Scorching the blood in my vampire heart

I'll be the thorns on every rose
You've been sent I hope (You'll grow cold)
I am the nightmare waking you up
From the dream of a dream of love (Just like before)

Let me weep you this poem as Heaven's gates close
Paint you my soul, scarred and alone
Waiting for your kiss to take me back home

Hold me
Like you held on to life
When all fears came alive and entombed me
Love me
Like you love the sun
Scorching the blood in my vampire heart

Hold me
Like you held on to life
When all fears came alive and entombed me
Love me
Like you love the sun
Scorching the blood in my vampire heart

Hold me (Like you held on to life)
Like you held on to life
(When all fears came alive and entombed me)
My vampire heart

Love me (Like you love the sun)
Like you love the sun
(Scorching the blood in my)
My vampire heart

Sötét felhők tekintete

Sötét felhők gyűlnek felettem, 
Látványuk borongós hangulatot kelt bennem. 
Nem értem miért bántanak, 
Ha semmi rosszat nem tettem hát hagyjanak. 

Szurkálódás bökdösődés minden szó, 
Olyan ez mint egy befordított sündisznó. 
Küzdök hogy e helyzet változzon, 
a fekete felhőkön valaki áthozzon. 

Lepattog a szó mint az ólom lövedék, 
Lelkemen nyoma csak sistergő töredék. 
Már én is lassan űzötten fáradok, 
A szavak, golyózáporában elázok! 

Vérbe fagyva fed el a sötét árnyék, 
Mit a szétfoszló felhő ád rég. 
Halványul a felhő mégis van árnyéka, 
Ez mi lelkemet fehérre átmossa. 

Egy kapcsolat végével lásd mi változik, 
Akire néztem lassan mind elkárhozik. 
De én ilyen vagyok nézz rám kérlek, 
Ebben a világban én csak félek. 

Félek és támaszom már nincs, 
Két kezem a halál felé magadtól ints. 
Mert itt ami volt nekem nincs, 
Rám ne félve, hanem szánva tekints.

(Varga Károly)

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Kis k - © 2008 - 2025 - kisk.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat